Feminista jegyzet a képgenerátorokról és a szoptatás ábrázolhatóságáról

Még pár hónappal ezelőtt is bőven lehetett pornográf képeket készíteni mesterséges intelligencia alkalmazásokkal. Tele voltak a szerverek extrém módon tárgyiasított női testekkel. Miután – a női AI-felhasználókkal az élen – elindult egy felháborodási hullám, a fejlesztők a társadalmi normákhoz igazították a szabályokat. Hogyan sikerült a szigorítás?

Túlfutás vagy társadalmi ítélkezési gyakorlat?

A Midjourneyvel, a képgeneráló AI-k koronázatlan királynőjével nagyon egyszerűen tudok készíteni egy képet egy posztapokaliptikus világban kivont kardokkal unikornisokon száguldó politikusokról. Szoptató anyát a gyermekével ábrázoló képet nem tudok generálni.

A szigorítás áldozata lett a szoptatás ábrázolása is.

Érthető. Valahol meg kellett húzni a határokat. A fejlesztők nem tettek mást, mint a társadalmi megítélést vették alapul.

Ma a nyugati társadalmak többsége tudat alatt (?) gyanakodva tekint a szoptatásra, erotikus felhangot, szexust kapcsol hozzá, a nő titkos és bűnös élvezetét sejti a csecsemőtáplálás természetes módja mögött. Inkább csinálják csak a négy fal között, ha már feltétlenül szükséges. A társadalom elfordítja a tekintetét a szoptató anyáról. Ezzel persze elfordítja a tekintetét megannyi járulékos problémáról is.

A templomban nem ciki

A középkori ikonográfia egyik közkedvelt témája volt a gyermek Jézust emlőjéből tápláló Mária. A „Maria lactans” képek néhány évtizeddel ezelőttig senkit nem zavartak a templomokban. Sőt: mivel a tévhitekkel ellentétben a szoptatás nem ösztönös, hanem tanult viselkedési forma, ezek az ábrázolások talán épp edukációs célt is szolgáltak.

Nem, nem szóltak a papnak, hogy „nem akarok beleszólni, de legalább egy szoptatós kendőt tegyen már arra a szerencsétlen, ősanya Máriára, aki még mindig képes szoptatni a szaladgáló Kisjézust, nézzenek oda, mutogatja magát, teljesen elkapatta, még a kereszten is szopni fog.”

A világ változott. A nőknek mihamarabb vissza kellett térniük a munkába. A pumpálás és a tápszerezés kényszeréből széles körben elterjedt norma lett. A marketingeseknek hála a cumisüveg állandó kellék lett a játékbabák dobozában, és az idillikus, kisbabás divatfotókon. A női mell pedig egyszerűen a férfi vágyainak tárgyává vált, szexuális jelentéstartalmat kapott.

Így alakult, hogy mesterséges intelligenciával – ha rém bénán is -, tudok cumisüvegből táplált Jézust generálni, de szoptató Máriát nem.

Mit jelent mindez?

Ha erre a konkrét esetre gondolok, akkor azt hiszem, továbbra is óriási szüksége lesz a világnak saját kezükkel alkotó képzőművészekre, ha női melleket akarunk látni, és laktációs tanácsadókra, ha nem akarunk felhagyni a szoptatás női művészetével.

Ha a mesterséges intelligencia szabályozása elfuserált, akkor a társadalmunk elfuserált. Pont, mint amikor egy rosszul működő vállalati folyamatot digitalizálunk: a végeredmény ugyanolyan rossz, csak gyorsabban kitermeljük.