Written by Életem meghatározó élménye volt, amikor 4 éves koromban egy természeti katasztrófa csaknem romba döntötte a házunkat. A történet legdrámaibb színfoltja, hogy a szüleimet okoltam az engem ért sokk miatt. Miért nem mondtátok el, hogy mi az a földrengés!-kiabáltam asztmás rohamtól fuldokolva. Nem a csörömpölő csillárok, a megrémült állatok, a repkedő cserepek, hanem az információhiány keltett bennem rémületet.
Nem értettem, hogy történhetett meg, hogy a szüleim, akiknek a dolga, hogy vigyázzanak rám nem készítettek fel mindarra a szörnyűségre, ami megtörténhet egy négyévessel.
Ezért van az, hogy a mai napig érzékenyen reagálok arra, ha fejetlenséget és átgondolatlanságot látok a kríziskommunikáció területén.
A ferencvárosi óriásbomba egyértelműen havária helyzet, ennek ellenére mintha nem lenne (vagy csak nem lépett volna életbe?) hivatalos válságkommunikációs terv az illetékesek szerveknél. És csak gyűlnek bennem a megválaszolatlan kérdések:
- Miért van az, hogy összesen két telefonszámon lehet érdeklődni a kitelepítésről? Nyilvánvaló, hogy 30000 ember informálására nem elegendő ennyi.
- Miért nincsenek fenn a katasztrófavédelem honlapján a call-centerekbe beérkező leggyakrabban ismételt kérdések?
- Miért nem tartott sajtótájékoztató a kitelepítésről az illetékes hatóság, ahol széles médianyilvánosság előtt lehetett volna felkérni a lakosság segítségét? (Ahogyan az amerikai katasztrófa-filmekben szokás…)
Az illetékesek a tájékoztatást az újságírókra hagyták. A Budapest.hu oldalon az MTI-től átvett anyagokat találtunk hivatalos tájékoztatás helyett. A kerület honlapján mindössze egy az Indextől átvett cikk nyújt tájékoztatást az eseményekről. Néhány weboldal, ahonnét szintén tájékozódtam volna a hiteles forrást keresve, de nem találtam semmit: Magyarország.hu, Kormányszóvivő.hu, Brfk.hu.
Ezt látva – bár nem vagyok a veszélyzónában – mégis újra felébred bennem a négy éves kisgyerek, és csak kiabál!
HSZ
Ui: Innen üzenem minden szervezetnek, cégnek, akinek nincs válságterve, szóljon nekem! Ingyen elkészítem.